Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
fragments

Sóvárgás

Shandorus · 1 hónapja
Egy sóvárgó lélek,
ez vagyok én mélyen.
A felszín egy csalfa ábránd.
Magam is tudom hogy senkit nem ver át.

Elég ha rám néznek,
Tudják, hogy alug élek.
Fizikálisan semmi bajom,
de lelkileg folyamatosan rohadok.

Nem volt, mi motiváljon.
Nem volt, mi éltessen.
Értelmet csak egy addot,
Unalmas életemnek.

Te voltál az a lány,
aki vigaszt nyújtott egy kései órán.
Az óra, mely utolsó lett volna
széttépett lelkemnek.

Tőled éreztem egyedül,
hogy nem akarsz hagyni droidul.
Mindenki félre nézett, aki látta,
Vagy észre sem vette, mi lelkem bánata.

Te meghallgattál,
Felszítottad a tűzet.
Azt, mi a sebeimet tünteti el.
Rövid idő alatt szerettem beléd.

És most, hogy vége lett,
csak sóvárgóm utánad végtelen.
Csukott szemmel is téged látlak,
nyitottal meg hallucinállak.

Minden nap azóta is,
veled álmodom a pokolba is.
Újra élem azokat a perceket,
miket együtt éltünk meg.

A pillanat mikor találkoztunk,
A üzenetek hada, amit váltottunk.
Az ölelkezések, a mély beszélgetések,
a forró éjszakák, amiket veled töltöttem el.

És most, hogy egyedül vagyok újra,
leperegnek előttem az emlékek újra meg újra.
Nem voltam más csak egy üres héj,
amit te töltöttél meg élettel rég.

Minden percben azt várom,
mikor találkozunk vagy beszélünk.
Bár igaz, hogy nem tudom mit mondjak,
mert a szeretlek már talán nem hatna.

Pedig szerelmes vagyok.
Tudom, hogy egyoldalú,
de nekem akkor is te vagy
az, aki szívem lángra lobbantja.

Naiv módon, még mindig azt remélem,
hogy újra együtt leszünk mi végre.
Fel kéne ébrednem, de nem akarok.
Te vagy a virágom, akkor is nem akarod.

Fájó szívvel, sajgó lélekkel,
várom a percet,
mikor a boldogságot nélkülem,
másnál találod meg.

Egész nap üvölteni tudnék.
A tudat, hogy mással vagy,
Megőrjit, nem bírom elfogadni.
Vissza akarlak kapni.

Közhelyes az egész,
tudom jól nagyon.
De akkor is szeretlek téged,
te is tudod jól.

Csak egy arra kérlek,
mond el újra,
hogy bolond szívem is felfogja.
Miért döntöttél így te Dilibogyóca?
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Shandorus
,,Valaki messziről, akit láttál már, vagy ismersz is talán, de a valodi arcom sosem fedem fel. Szemtől szemben mindig attól félek mikor omlik össze minden előttem. Ezért nézem éjjelente A csillagos eget, Hátha meglátom az utamat előttem." Üdvözlet. Egy eltévedt lélek vagyok, aki élete szilánkjait írja ki magából vers formában itt. Remélem át tudom adni az érzést.