Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
fragments

Depresszió gödrében.

Shandorus · 6 napja
Előttem a fal,
a sötétben állok,
tüskék állnak ki a hátamból,
miket belémdöftek gonoszságból.

Szívem felszínét csak karcolják,
mert azt inkább mással kínozzák.
Egyre több fát raknak a tűzre,
hogy kiégessenek mindörökre.

Hosszú órák teltek el,
bár már heteknek tűnnek.
De a legnagyobb fegyver ellenem
a szerelmem képe.

A kép, mely megmutatja,
hogy nélkülem a boldogság áthatja.
Fáj, de nem tehetek ellene semmit.
Itt lent a gödörben csak üvölteni.

Egy hang sem jön ki a torkomon.
Csak az emlékek hada, mi zajt okoz.
Az emlék képek,
melyek többet nem ismétlődnek meg.

Felnézek a magasba.
Az eget látom beborulva.
Se hold, se csillagok, se a nap
nem világítja meg arcomat.

Ha itt maradok,
a depressziómtól meghalok.
Ha kimászok,
egy új utat járhatok.

Fény villan a sötétben,
Ismerős alakok tüskékkel.
Mosolyogva jönnek felém.
De én csak mosolygok a csapat felé.

Erőtlen hangon csak ennyit mondok:
"Itt az idő, ez van srácok."
Elindulok felfelé, mászok a falon,
de elég nehéz a felfelé úton.

Láncok csapnak utánam,
hogy visszarántsanak.
Fentről köveket dobálnak,
hogy visszataszítsanak.

Hosszú lesz az út felfele,
de a halálom nem itt lelem.
Nem fogok itt nyugodni,
mert boldogságot akarok találni.

A lángokat ki fogom oltani,
a láncokat el fogom tépni,
a fehér alakokat meg fogom ölni.
Elég volt a lelki nyomorban élni.

Ez egyirányú út,
nem baj, ha hosszú.
Ha felértem, majd visszanézek,
hogy sohase felejtsem, mire vagyok képes.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Shandorus
,,Valaki messziről, akit láttál már, vagy ismersz is talán, de a valodi arcom sosem fedem fel. Szemtől szemben mindig attól félek mikor omlik össze minden előttem. Ezért nézem éjjelente A csillagos eget, Hátha meglátom az utamat előttem." Üdvözlet. Egy eltévedt lélek vagyok, aki élete szilánkjait írja ki magából vers formában itt. Remélem át tudom adni az érzést.