Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
fragments

Kétségek viharában

Shandorus · 3 hónapja
Vajon létezik -e olyan remény,
mely öszintén szerető tünemény?
Egy lány, aki képes elviselni,
negatívok ellenére öszintén szeretni?

Vajon létezik-e ilyen lány,
ki nem adja fel az első bajnál?
A baj, ami megoldható lenne
és ennyi kitartás van benne.

Vagy egyedül vagyok a világban?
Jelenlegi énem páratlan?
Ha maszkot húzok ...

Depresszió gödrében.

Shandorus · 3 hónapja
Előttem a fal,
a sötétben állok,
tüskék állnak ki a hátamból,
miket belémdöftek gonoszságból.

Szívem felszínét csak karcolják,
mert azt inkább mással kínozzák.
Egyre több fát raknak a tűzre,
hogy kiégessenek mindörökre.

Hosszú órák teltek el,
bár már heteknek tűnnek.
De a legnagyobb fegyver ellenem
a szerelmem képe.

A kép, ...

Sóvárgás

Shandorus · 3 hónapja
Egy sóvárgó lélek,
ez vagyok én mélyen.
A felszín egy csalfa ábránd.
Magam is tudom hogy senkit nem ver át.

Elég ha rám néznek,
Tudják, hogy alug élek.
Fizikálisan semmi bajom,
de lelkileg folyamatosan rohadok.

Nem volt, mi motiváljon.
Nem volt, mi éltessen.
Értelmet csak egy addot,
Unalmas életemnek.

Te ...

Döntsd el végre!

Shandorus · 3 hónapja
Állok az ajtóban,
egy kisgyermek ül a sarokban.
Lábát mellhez húzta
s könnyeit hullajtja.

Körötte szörnyek csapata,
mely örökké siratja.
Ember bőrbe bújtak,
s családnak nevezték magukat.

Voltak szép idők,
voltak boldog percek,
de a szomorú órák
feléjük kerekedtek.

Eme gyermekben önmagamat látom,
zöldes barna szemén a könnyfátyol.
Szája sarkán ...

Zátonyon hozott döntés

Shandorus · 3 hónapja
Állok a fedélzeten,
s csak emléket látok
bármerre nézek.

Gyermekkorom percei,
Hol derüs nappal,
Hol árnyékkal.

Sétálhatok bármerre,
elfutott ez az idő mellettem,
Csak régi képek villanak fel előttem.

Boldog percek, szomorú órák,
Égjetek hát el mind, ahogy a fák.
Tünjetek el emlékeimből örökre.

Végig nézek rajtatok,
s csak a ...

Egy szerelmes bolond vallomása

Shandorus · 3 hónapja
Minden reggel arra eszmélek
Kereslek téged, de úgysem lellek.
Álmaiban mosolyod fényét veted rám,
De ébren létben árnyékod sem látom már.

Megértem, hogy nem kellek,
De szívem még mindig üvölt érted.
Vágyom rád, de tudom hogy nem lesz
Folytatása a paradicsommal veled.

Nem tudom hogyan,
De vissza akarom kapni
Azt ...
Shandorus
,,Valaki messziről, akit láttál már, vagy ismersz is talán, de a valodi arcom sosem fedem fel. Szemtől szemben mindig attól félek mikor omlik össze minden előttem. Ezért nézem éjjelente A csillagos eget, Hátha meglátom az utamat előttem." Üdvözlet. Egy eltévedt lélek vagyok, aki élete szilánkjait írja ki magából vers formában itt. Remélem át tudom adni az érzést.